A fogszabályozó kezelés célja a fogazat normális fejlõdésének biztosítása az akadályozó tényezõk elhárítása révén és ezáltal a normális funkció, valamint az ideális forma (esztétikum) létrehozása.
A fogazati rendellenességek ok-okozati kapcsolatban állnak a fogazat más megbetegedéseivel, így a fogszuvasodással, a fogágybetegséggel, az állkapocsízületi ártalmakkal, a krónikus ajakgyulladással, a beszédzavarral, ezért fontos a rendellenességek mielõbbi kezelése.

Mire számíthatunk fogorvosi ellenõrzésen?

A diagnózis felállítása fogszakorvos, illetve fogszabályozó szakorvos feladata, de szükség van a gyermekorvos, a védõnõ, az óvónõ, a tanár közremûködésére is.
Általános klinikai vizsgálat (izomtónus, fogstátusz, pszichés adottságok) és funkcionális vizsgálatot (szájnyitó és -csukó mozgások, fogsorzáródás, a nyelés módja, a nyelv nagysága, beszédhibák) követõen kerül sor a lenyomatvételre (az alsó és a felsõ fogsorokról), illetve a megfelelõ kezeléshez nélkülözhetetlen röntgenfelvételek készítése is.

Mikor végezhetõ fogszabályozás?

A korai idõszakban elkezdett kezelés a legmegfelelõbb. Abban az idõben kell beavatkoznunk, amikor az állcsontok növekedése még folyamatban van, általában 5-12 éves korban. Felnõtt korban is végezhetünk fogszabályozást, de ekkor csak az egyes fogak helyzeti eltérései korrigálhatók sikerrel.
A kezelés többnyire egy-két évig tart, de több évre is szükség lehet. A kezeléshez szükséges idõt befolyásolja a rendellenesség jellege és mértéke.

A fogszabályozás menete

A kezelés azon alapszik, hogy a fogszabályozó készülék által a fogakra - folyamatosan, adott irányú - nyomást gyakorolva csontátépülés történik a fogakat körülvevõ csontban, ezáltal a fog a kívánt irányba mozdul.
A fogszabályozás elkezdése elõtt fontos a teljes körû fogorvosi kezelés (fogkõeltávolítás, szuvas fogak ellátása, ínygyulladás kezelése), és ha szükséges, fogsebészeti beavatkozás (fogeltávolítás, nem megfelelõ helyen lévõ fogak eltávolítása).
Ezzel párhuzamosan a sikeres kezelés érdekében fontos a rossz szokások kiiktatása, valamint az izomgyakorlatok végzése (az arc, a száj körüli és a rágóizmok sokszor évekig tartó tornáztatása) is a fogszabályozó viselésével párhuzamosan.
A fogszabályozó készülék lehet kivehetõ (aktív lemezek, passzív lemezek, funkciós készülékek), vagy rögzített. Utóbbi elemei a fogakra ragasztott gyûrûk, a zárak, amelyek az ív tartására, erõátvitelre szolgálnak, illetve a drót ligatúrák. Modern technikával a zárakat a fogak ajak felõli felszínére ragasztják, azokat drót ligatúrával összekötik. A készülék rendszeres ellenõrzése és utánállítása szükséges.

Mikor ér véget a kezelés?

Mindaddig, amíg a csont átépítõdése az elmozdított fogak körül nem fejezõdik be, fennáll a kiindulási állapothoz való visszatérés veszélye. Öröklött rendellenességek, rossz szokásokhoz való visszatérés, a bölcsességfogak elõtörése, a nem megfelelõ fogszabályozó kezelés, a túl rövid kezelési idõ a kezelés eredménytelenségéhez vezethet.
A kezelés aktív fázisának befejezése után retenciós készülék viselése fontos, amely az elért eredmény fenntartására szolgál. Ez lehet kivehetõ vagy rögzített. Minél nagyobb mértékû fogelmozdítások történtek, annál hosszabb ideig szükséges a retenciós készülék viselése.